Szerintem bátran állíthatom, hogy az oviból/bölcsiből hazahozható gyermeknyavalyák királya a hányós-hasmenős betegség. Öröm végre értekezni róla pár sor erejéig. ;P
Vegyük először, milyen egy gyermekkel. Egyedül vagy otthon az ovis gyerkőccel. A gyermeked sugárban hányni kezd az ágya közepére a délutáni elalvása után 2 perccel, megdöbbensz, de Anyuci vagy, úgyhogy a génjeidben van, hogy mit kell cselekedni. Felülteted, felkapod, kiviszed a WC-re tovább hányni, közben nyugtatod, és elmagyarázod, mi történik. Megtörölgeted, megmosod az arcát, kisírja magát, megnyugtatod, megegyeztek egy fogmosásban, ha belemegy a kiskölyök. Biztosítod a szeretetedről, aztán amíg érkezik a hasmenéscunami, és ő ül a WC-szűkítőn, leszeded az összehányt ágyneműhuzatát, azonnal mosásba rakod, a gyermeket megnyugtatod, megtörölgeted, ahol kell, biztosítod a szeretetedről, megitatod vízzel vagy olyan folyadékkal, ami jól esik neki, lefekteted egy tiszta ágyba, aztán neki is tiszta ágyneműt húzol. A WC-ben mindenfélét fertőtlenítesz, ha nem feltétlenül akarsz te és a férjed is hányós-hasmenős betegséget magatoknak a következő napokra. Első hányás-hasmenés menet ezzel letudva.
És most nézzük a két pici gyermekes verziót. Egyedül vagy otthon az ovis és a másfél éves gyerkőccel. Az ovis gyermeked sugárban hányni kezd az ágya közepére a délutáni elalvása után 2 perccel, megdöbbensz, de Anyuci vagy, úgyhogy a génjeidben van, hogy mit kell cselekedni. Felülteted, felkapod, kiviszed a WC-re tovább hányni közben nyugtatod, és elmagyarázod, mi történik. Közben hátraordibálsz a kisebbik gyermekednek, hogy mindjárt jössz, addig semmiképp se nyúljon a hányáshoz, sőt kövessen, jöjjön utánatok, addig is látod, mit csinál. Persze nem jön. Míg te a hányós gyermeket biztosítod a szeretetedről és nyugtatod, másodszülötted helyet foglal az összehányt ágyon és a hányás közepéből kihúzza a nagyobbik gyermek kedvenc plüssmackóját. Lekászálódik vele az ágyról, míg te a hasmenéscunami elhárításán munkálkodsz, jön hányásos ruhában, boldogan megpuszilja az összehányt mackót, átnyújtja a nagyobbik gyermeknek, aki a WC-n dührohamot kap, hogy a kisebbik megfogta a kedvencét, aztán ordít, mert rájön, hogy össze van hányva.
Elrohansz a szobába, hogy mentsd a menthetőt, és miután a kisebbik már belehempergőzött a hányásba, mint a kutyusok a kilapult madártetembe, hozzáfogsz a koszos ágynemű leszedéséhez. Üvölt a beteg gyermek, hogy kész van a kakilevessel, mire odaérsz, a kisebbik gyerkőcöd érdeklődve lógatja fejét a WC-be, és megjegyzi, hogy a nagyobbik gyermek sokat „kakijt”.
Még közel se vagyunk ahhoz, hogy csak az első hányós-hasmenés menet végéhez érjünk, és már a kisebbik gyermek is elkapta, te is, és felmérni se tudod, hogy mi minden lett hányásos, és kakis. Fertőtlenítés???
(Az illusztárció Nathalie Jomard munkája.)