Ha meg kell oldani, akkor meg kell oldani.
Házi pankráció keretében földre viszem a 8 kilós 1 éves törpémet. Elég jól küzd, egy darabig nem eldöntött, ki kinek fog orrot szívni. Végül csak győz a
Felzúg a porszívó, ekkor a nagyobbik, 14 kilós gyermekem a hátamra veti magát, és mint egy olyan pénzbedobósan működő rodeó bikán, hánykolódik a nyakamba kapaszkodva, míg emberfeletti küzdelemben kiszívom a törp orrát. Kész!
A nagyot letessékelem, egyik kezemmel hiú örömmel a magasba rántom az orrsziporszit: megint diadalmaskodott Anya! Aztán az egyensúlyomat vesztve a kicsorgott takonytócsába csapok tenyérrel. A lányok árkon-bokron túl vannak. Anna krémtúróval rajzol az asztalra, Julcsi a (használaton kívüli) kályhában turkálva fest magára rejtőmintázatot a koromból.
(Anya hátán minden gyerkőc elfér, avagy itt is rodeó bika voltam. Evés közben. IS.)
