Tegnap esküvőre és lagzira mentünk Kiskunhalasra a családdal. Most tehát következzen abból a szemszögből egy esküvő, ahogy 2 kisgyerekkel együtt azt át lehet élni...
14:42 Túl korán érkeztünk, csak 15:00-tól van vendégfogadás, nem akarunk senkit a készülődésben beparáztatni egy korai érkezéssel, ráadásul a két gyerekből egy még alszik az autóban, így megállunk egy közeli árnyas parkban. Kivesszük a nagyobbik gyerkőcöt, aki erősen tiltakozik az ellen, hogy felöltözzön,mert nagyon meleg van, így bugyiban futkározik a parkban, mi meg körülötte csinosan, belőtt frizkóval.
15:02 Érkezünk a vendégváróra a menyasszony szüleinek házához. Egyik gyerek már habosbabos ruhában van, a másik meg frissen ébredt, rossz kedvű, a fodrász által reggel kreált hajkölteménye izzadt feltupírozott, de közben csatakos fürtökben lóg, mintha Einstein frizurát kértünk volna neki.
15:04 Találkozás kisgyermekes barátokkal. Anyukájuk lehúzva maradt hosszú cipzárját felhúzom a hátán, majd mindketten tartjuk a tenyerünket a gyerekeinknek, hogy beleköpjenek/beledobjanak dolgokat, amiket nem kérnek a szép és finom szendvicsekről, amiket osztogatnak.
15:39 Kisebbik gyermek közli, hogy pisilnie kell, így muszáj bepofátlankodnom vele oda, ahol a menyasszony várakozik gyönyörűen és izgatottan, hogy meg tudjam pisiltetni. Bemegyünk a vécébe, ott azonnal kiderül, hogy nincs a gyereken bugyi a csini ruha alatt. Gondolom, otthon indulás előtt leszedte, mert zavarta vagy ilyesmi.
16:11 A vőfény vezénylése alatt szép sorba rendeződik a násznép, hogy induljunk együtt a templomba. Ahogy elcsendesedik mindenki, hogy hallja a vőfély utasításait, kisebbik gyermek jól hallhatóan kijelenti, hogy "Anya, kakilni kell!" Berohanok vele a házba, a menyasszony anyukája azért nem tud elindulni, mert várja, hogy kakiljon a szemem fénye, és csak utána tudja zárni az ajtót.
16:30 Helyet foglalunk a templomban. A lányok áhítatosan nézik, hogy minden milyen szép. Bevonul a vőlegény, jó barátom, nekem könnyek gyűlnek a szemembe, a kisebbik gyerek jó hangosan keseregni kezd, hogy unatkozik. Míg bevonul a menyasszony, és én sírni kezdek, mert gyönge lelkű vagyok, és alíg bírom szívvel, ha a barátaim nagy boldogságában részesülhetek, szóval közben a kisebbik végig kántálja, hogy unatkozik. Apa kiviszi a templomból. A nagyobbik kijelenti, hogy marad.
16:37 A nagyobbik kántálja, hogy unatkozik, majd csak úgy nekiindul egyedül ki a templomból, miközben beszél a pap. Utána megyek, kivezetem az Apukájához és a tesójához, és a lelkére beszélek, hogy ez nekem most milyen rosszul esett, mert lemaradok arról, amit látni szerettem volna, majd visszarohanok, leülök a legutolsó padba, és végigsírom a szertartást.
17:03 Csoportos fotózkodás a templom előtt. A lányaim kezére kötött lufiktól (a vendégváró ház díszítését szedtük le, hogy legyen lufijuk) nem férnek mellénk a képre. Apa a háta mögé dug egy zacskó pombärt, hogy ne mi legyünk a leggázabbak a csoportképen.
17:59 Kezdődik a polgári szertartás egy csárda gyönyörű udvarán. A lányaink jókedvűen, visítozva futkároznak valamerre a násznép körül. Apa egy hideg sör társaságában kergeti őket. Én sírok a szertartáson. Meg izzadok is. Sírás és izzadás közben megszokásból azért tekergetem a nyakam, hátha látom elsuhanni, a két kis hercegnőmet, akik közül most megint csak az egyiken van bugyi, mert amikor 11 perccel korábban pisilni mentünk hárman lányok, a nagyobbik gyerek lehúzott bugyija pisilés közben a frissen felmosott padlón vizes lett. Szóval a vizes bugyi Apa zsebében, kezében sör, én kezemben zsepi, és fújom az orrom, és törlöm a homlokom, és próbálom észben tartani, hogy a nagyobbik gyerekre a szertartás után bugyit kell adni.
18:51 Egy hideg sör után energikusabban rohanok a saját gyerekeim után, és a barátnőm szökésre igencsak hajlamos extracuki fia után. A 9 perccel korábbi gyerekkakiltatásnál a még mindig csurom vizes padlóra leguggolásnál lelógott a szoknyám vége, felszívott egy fél liter vizet, és kialakult rajta hátul egy 4 tenyérnyi sötét folt, hurrá.
19:37 Ülünk a helyünkön az asztalnál. Kacsintgatok az ifjú feleségnek meg a férjnek, a barátaimnak, közben kijelenti a kisebbik gyerek, hogy ő nem fog enni semmit, és ki akar menni.
19:42 Himnusz. A kisebbik gyerek kiabál velem végig, hogy "ÜLJÉL LE, ANYA!!! ÜLJÉL MÁR LE!!!"
19:51 Érkezik a leves. A nagyobbik gyerkőc mohón enni kezd, a kisebbik mászkál mögöttünk a széksor és az ablak közt és leszed pálcástól egy vitrázsfüggönyt vagy mi a neve. Visszaszerelem. Apa elhagyja a termet a kisebbik gyerekkel.
20:11 Cserélünk Apával, én pesztrálom a kisebbet kint, Apát biztosítom a szerelmemről.
20:34 Gratulálunk a kisebbiknek, hogy megevett 3 szem nokedlit, ő ezután követeli, hogy menjünk bulizni.
21:40 Az ifjú pár tánca. Én sírok, és izzadok. A gyerekeim tátott szájjal bámulják őket, Apa fényképezi, ahogy bámulják őket.
22:42 Vadul bulizunk, Apa keni rendesen, az ifjú feleség ropja a nagyobbik lánykámmal, akinek úgy csillog a szeme, hogy majd elalélok, a kisebbik gyerek a kezemben 47 perce és folyamatosan ütögeti a fejem, hogy menjek a menyasszony után, hogy 10 cm-ről lássa.
23:00 Elcsaljuk a lányainkat aludni azzal a csalival, hogy csillagokat nézünk.
23:30 A kisebbik álomba sírta magát. Ő azt hiszi, azért, mert visszament volna táncolni, vagyis a menyasszonyt követni, mi viszont tudjuk, hogy azért, mert egész nap alig evett, és mert másfél órával a normál alvóidő után vagyunk.
23:51 A nagyobbik gyerek kijelenti, hogy nem tud aludni, és nem is fog, hozzám bújik és elalszik. A lagzi java csak most kezdődik. Nem nekünk ugyan, de nem bánom. Láttam a barátaim boldogságát, hallottam, ahogy kimondják azokat a szavakat, néhány tucatszor találkozott a tekintetünk, párszor meg tudtuk ölelni egymást, amiért jöttünk, az mind megtörtént.
(Az illusztrációk Pinterestről származnak.)