Kedves Anyucik, Apucik!

Mikor az ember gyerekvállalás előtt áll, sok mindent gondolhat magában arról, hogy milyen szülő lesz majd, mit enged meg és mit nem, milyen elvárásai lesznek magával szemben. Aztán jön a baba, és sorra dőlnek a nagy elhatározások, önmagunknak tett ígéretek.

Egy dologban valószínűleg egyetértenek a már gyakorló anyukák és apukák: mindig mindenki úgy gondolja, jobban tudna gondoskodni a saját gyermekedről. Kik ők? A boltban mögöttetek álldogáló ismeretlen középkorú férfi, az idős néni a buszon, a házaló üzletkötő az Inviteltől, aki csak 3 percet tölt nálatok, a negyedik szomszéd, a Mikulás a Plázában. Ehhez hozzáadódik még az is, hogy a gyermeki lélek varázslatos. Varázslatosan kiismerhetetlen, és néha az az érzése az embernek, mintha kapott volna egy mini börtönőrt és egy törpenövésű durcás diktátort egy személyben.

Egyáltalán nem nehéz elbizonytalanodni, nekikeseredni, elhinni a negyedik szomszédnak, hogy ő jobban tudja, hány réteg ruhát kell adnod a gyerekedre júniusban, na meg azt, hogy közel se vagy szuperapu, cukimami. Van egy jó hírünk: Az vagy!

Ha egész nap nem sikerült elmosogatnod a 2 apróságod mellett és délután 3-kor még pizsamában vagy, akkor is szuperanyu vagy. Ha az oviban 3 kört jársz, mire a tök egyforma kislányok közt megtalálod a sajátodat, akkor is szuperapu vagy.

Ezen az oldalon a saját tökéletlenségemről fogok írni, és arról, hogy sokszor nagyon nehezek a gyermekes mindennapok, de egy kis humorral, lazasággal átvészelhetők.

Kellemes olvasgatást, regenerálódást kívánok!:)

Dana