"Kislányom, mindig legyen legalább egy csinos ruhája a gyereknek, amit akkor adsz rá, ha orvoshoz kell menni." Hangoztatja anyukám rendszeresen, hiszen főben járó bűn lenne lelelulán, neadjisten' koszos arccal vinni orvoshoz a porontyot. Mit mondana mindenki más, akinek csupa öblítőszagú Brendonos ruhában üldögél a gyermeke csendben a váróban...
10:45-re van időpontunk. 10 perc az út babakocsival laza ütemben, így 9:45-kor ráérősen kavargatom az ebédet. 9:55-kor elzárom, ideje készülődni. A 8 hónapos Julcsi tapsol a szőnyegen, majd kihúzza a szájából a mobiltöltő földön hagyott vezetékét, és tanulmányozgatni kezdi, forgatja a kezében. Végülis ráérünk még... Ha ilyen jól elvan, társadalmi életet élek és visszaírok a barátnőmnek Viberen. Ajjaj... 10:12. Jó lesz sietni. Káposztaszag. Pelenkacsere. Julcsi sír, éhes, álmos, mert akármikorra is kapunk státuszra időpontot, az mindig szoptatási időre, etetésre, altatásra esik. Kiszaladok megnézni, milyen idő van. Nőként úgy ítélem meg, hogy kicsit fúj a szél, anyaként úgy, hogy sarkvidéki hideg van. Könyékig túrok a babaruhák közé. akárhányszor is forgatom át a szekrényt, nincs orvoshoz menős csinos ruha. Miért??? Miért nem mostam Julcsinak is???
Van az orvoshoz menős ruha meg annak a szöges ellentéte, a lelelula gönc. Akkor jöjjön a lelelula gönc,csak érjünk oda. Body, az egyetlen plüss rugi (sütőtök folt van rajta, de nincs más melegebb ruha), nadrág a rugira, 10:21, gyorsan a zoknit!!! Belehúzni a rugit, a nadrág szárát, úgy néz ki az a 2 kis bababoka, mintha mindkettő súlyosan kibicsaklott volna. Nem baj... a cuki rózsaszín pöttyös kis kapucnis kabát majd elvonja a figyelmet a foltos össze-vissza göncökről. Kész!!!
10:24. Julcsi orrán vidáman bugyborékol a takony. Vissza a szobába! Orrszívás. Míg rádugom az orrsziporszit a porszívóra a kezemre csöppen a benne maradt előző adag. Miért??? Miért nem mostam ki??? 10:26. Kijutottunk az előtérbe. Hol a cuki kabát? Lázas keresgélés. A föld nyelte el. Mintha láttam volna tegnap a szemem sarkából, hogy Anna a lábait dugja a 9 hónaposra való kabát ujjába. Ez veszteséglistás. A gyerekszoba elnyelte, úgyse találom meg 2 perc alatt. Nincs más kabátja Julcsinak. Kreatív anya vagyok... kreatív anya vagyok... 10:32... ööö, jó lesz Anna fogason lógó plüss pulóvere, majd feltűröm az ujját legfeljebb.
Julcsi babakocsiban, megállapítom, hogy a világ legcsapnivalóbb anyája vagyok. Még ahhoz is rosszul néz ki Julcsi, hogy macskát menjünk etetni az udvarba, nemhogy orvoshoz menjünk... 10:35 Indulunk. Fennakadunk a kapun. Nincs meg a kulcsom. Visszaszaladok. Megvan! Milyen jó, hogy visszajöttem: magamhoz veszem a forralt vizet, a babakekszet, egy takarót Julcsi lábára, a kikészített és otthagyott sapkáját és 10:38-kor vágtatunk árkon-bokron keresztül az orvoshoz. Julcsi kapaszkodik, vigyorog a négy fogával, odaérünk, lihegek, beszélni se tudok. Persze csúszás van. Dó. A kiskönyv!!!
