Egészséges gyerkőcökkel se egyszerű, de beteg, nyűgös törpökkel meg néha igazi kihívás egy-egy reggel. Helyszíni tudósítás következik.

"Folyik az ooorrom!!! Folyik az orrom, folyik az orrom, folyik az orrom, folyik az orrom, folyik az orrom, folyik az orrom, folyik az orrom, folyik az orrom...!!!" Kántálja a beteg ovis reggel a bilin véget nem érő kitartással. Törölgetem az orrát. "Még folyik, még folyik, még folyik, még folyik, még folyik...!!!" "Hallom, hallom, hallom, hallom, hallom, hallom, hallom." Kezdek bele én is.

"Halloooo..." Átkapcsolok fejhangon kiabálásra: "Hallooo..Julcsiiííí!!!" A pelenkás eközben mint a villám mászik a konvektorhoz, épp azelőtt húzom ki a hurka ujját az egyik lyukból,mielőtt beragadna.
"Folyik!!! Még folyik, anya!!! Folyik..."
"Hallooom!!!"

Leteszem Julcsit lendületből a földre 3 méterre a konvektortól, ő meg lendületből rácsap Anna teájára: "Dá-bá-bu-bu!!!" 3 dl tea ömlik a szőnyegre, én meg tátom a számat, miközben Julcsi beleül a közepébe. Kiveszem belőle, leszedem a teás nadrágot, profi vagyok, az egyetlen tiszta nadrágom, amin nincs sütőtökfolt, tiszta maradt, ebben viszem orvoshoz Annát. Odébb pakolom Julcsit. 3 méterre a konvektortól, 2 méterre a teafolttól. Mint a villám, rádobom a foltra Anna törölközőjét. Anna rosszallóan visít: "Ahhhh! A cicás törölközőm, anyaaaa!!!"

Érvelni kezdek, de minek? Julcsi addig elhúzza a törölközőt onnan és beleül újra a teába. A kis hurka ujjával vigyorogva mutat a konvektorra. Felkapom, az ölembe teszem. Már szivárog is át a tea a nedves bodyjáról a nadrágomra. "Folyik az..." "Tudom, Anna. Szolgáld ki magad a zsepiből." Elé teszek 300 darab zsepit és viszem Julcsit teljes ruhacserére.

Visszatérünk. "Kiszolgáltam magam, anya!" 300 zsepi katonás rendben kihajtogatva Anna ölében, mintha azzal takarózna a bilin. Leteszem Julcsit, aztán megvizsgálom egy anyuka szakértelmével, hogy az Anna által meghagyott széttrancsírozott reggeliből mi alkalmas még emberi fogyasztásra. Eltávolítok róla egy hajszálat és megeszem a 60%-át. Felpattanok, kiveszem Julcsi kezéből Anna taknyos zsebkendőjét. "Anna! Végeztél?" Megrovó pillantásokat küld felém a biliről: "Nem, anya! Kakilok!!!" 

"Ja, ok." Megeszem a hajszálmentes maradékot.

(A széttrancsírozott reggeli margójára; általában ennyi jut a sütikből is.;))