Két picike mellett nem kell nagy elvárásokat támasztanod magaddal szemben. Csak a minimumra törekedj, pl. hogy délután 3-ig öltözz fel pizsiről tisztességes ruhába. Vagy ruhába, ami nem pizsi. XD
6 óta ébren, 8:56-kor ideje pizsomáról játszós ruhába vedleni, nem barlangban élünk. Melltartó-bugyi-zokni outfitben kiszaladok a fürdőbe keresni az újrahasznosítható tegnapi itthoni ruhám, nem találom, de ha már ott vagyok, melltartóban gyorsan mosok néhány bugyit az ovis gyermeknek, a szobában (neeem...nem a gyerekszobában, hanem a nappaliban) víg játékhangok, sejtem, mire visszamegyek, a dohányzóasztal a tv tetején lesz.
Visszatérek. 450 labda szétdobálva. "Esik a hó anyaaaa!!!" Egyik lábam már nadrágszárban, kicsit pattogtatok a nagy labdával a kisebbik kedvéért, gyorsan felhívom az orvost, hogy mínusz 10 fokban nem viszem kontrollra a lányokat. Nadrág, melltartó.
Elindítok egy mosást, megakadályozom, hogy a nagyobbik szatyrot húzzon a 11 hónaposunk fejére, kisebbik sírva: "Cici,cici,ciciiiiiiiii!!!" Felkapok egy pólót, felveszem a kicsit, tekereg a kezemben, leteszem, szalad a másik gyerekhez, mert az nem lehet, hogy ő ne csukja oda az ujját az asztal fiókjával, ez annyira jó buli. Egy pulcsiujj rajtam,a nagyobb kínzásából kiszabadítom a picit, bömböl a nagyobb, sír a kisebb, hogy engedjem vissza a nagyobbhoz.Leteszem,másik pulcsiujj. Anna ordít, mint a sakál, Juli békésen labdázik. Ő immunis a hisztikitörésekre. Felöltöztem!!! 9:28.
(Egy hipergyors öltözködésem alkalmával kerültek a kéznyomok a frissen festett falunkra.:D)
