Első gyermekes barátaink mondták, hogy kinyílik a bicska a zsebükben az egyik, tv-ben futó reklámtól, amelyben a gyönyörű bébi felébred a saját ágyában reggel boldogan, mosolygósan, Anya szexi hálóingben, kicsit gyűrött (szájfeny, natúr smink) arccal komótosan átlépked a másik hálószobából, nézi a drága utódot, aki azonnal játszani kezd a saját lábujjaival, Apa jön egy kávéval, hátulról átölelik egymást, és elméláznak azon, hogy mind milyen gyönyörűek a 9 órai „reggeli” napsütésben ma is.
Ha meggondolom, nálunk egészen hasonlóak a reggelek, mint a reklámban. 5:42-kor arra ébredek, hogy a másfél éves gyerek lehúzza a bugyimat félig a fenekemről és ütögetni kezd kacagva: „Popi!!! Popi!!!” Bejön a párom, szerelmes szavakat durmol a fülembe, mire a gyerek: „Ez a én ANYÁÁÁÁM!” Én felhörgök, mint az Alienben az anyapéldány, ami párom szerelmes fülei számára annyit jelent: „Hozz egy kávét, Édesem, kérlek szépen!” Amíg megkapom a kávém, kiterülve fekszem az ágyon a hátamon, azon tanakodok csukott szemekkel, hány másodpercet alhattam összesen éjszaka, eközben a kicsike kiszolgálja magát: előveszi az egyik mellem és „Cici, haaammm!” felkiáltással szopizni kezd.
Jön a kávé, mögötte a párom szerelmes szózattal arról, hogy milyen szép vagyok. A gyermek elszalad keresni egy konnektort, amibe beledughatná az ujjacskáját. Amatőr: mind el van dugva, konnektorvédőzve.
Én felülök, a párom a közel sem sima lábszáramat gyöngéden simogatva megkérdezi: „Milyen volt az éj…” Elharapja a végét. Villámló tekintetet kap válaszként. Nagyon sajnál, és ezt ki is fejezi, újabb szerelmi vallomásokat kapok, hálásan nézek rá, és elteszem az elől maradt mellem. Ahogy iszom a kávém, egyre inkább tér vissza belém az élet, mire ördögi sikolyok hangzanak fel a gyerekszobából. A kicsike felébresztette a nagyobbik gyermeket, akinek, fogalmazzunk úgy, ez nem nagyon tetszik. Gyors kő-papír-ollóval eldöntjük, melyikünk szedi szét őket. A párom megy a bombaövezetbe. Én felhúzom a redőnyöket, elmélázok a 6 órai „reggeli” napsütésben azon, hogy milyen gyönyörűek vagyunk ma is.
