Egy átlagos reggeli sztori még tavalyról, arról, hogy milyen az élet egy ovissal és egy másfél évhez közeledő aprósággal otthon. És arról, hogy milyen sorsa jut Anya reggelije, ha nem figyel eléggé...

Anna (3 éves) még alszik, nem megy oviba, Apa már munkában, a reggelire főzött virslim gőzölög az asztalon, a lányaim tejbegríze hűl az előkészítő pulton, az ebédhez mindent felszeleteltem, betettem egy mosást, felhörpintem a maradék kávém, elszaladok vécére. Mielőtt leülnék, kihúzom a káddugót, hogy a tegnap esti fürdés után igénytelenül benne maradt víz lefolyjon.

Julcsi (16 hónapos) valamerre ütöget valamit valamihez valamelyik szobában. Elégedett vagyok magammal. Lehet, még egy kávét megiszom majd, mielőtt felébred a másik gyerek... Vágni fogok egy szelet ciabattát a virslihez... anyaluxus. Julcsi ekkor betrappol kezében az előbb még az asztalon gőzölgő virslijeimmel, felpattan a sámlira, belehahotázik a kádba, és a tiltakozó sikolyom ellenére belehajítja a reggelimet a vízbe. Ok. Akkor csak iszom még 1 kávét. Felébred a nagyobbik, jön a vécébe egy halom plüsst szorítva magához. Jó, akkor csak pisilek...

(Az illusztráció Nathalie Jomard munkája.)