Tudjátok, milyen az, mikor végre alszik a gyerek, te meg magasról teszel a kupira, a vasalatlanra, és elborulsz, mint egy lisztes zsák. Aztán legszívesebben kitépnéd az agyad a fejedből, mert nem tudsz kikapcsolni, hiába szorítod be a szemed, csak nem sikerül aludni.

Így voltam tegnap. Gondolatfolyamom, mialatt békésen aludt délután minden gyermek, és én is alhattam volna egy jót: "De jó, most tuti alszanak másfél órát. Ha forgolódok fél órát, még akkor is 1 egész órát fogok aludni. Istenem, olyan fáradt vagyok. Annyira szeretem a párom, vajon hány férfi küldené aludni a párját napközben... ehh... nehogy most számoljuk ezt meg! Aludni kell, tejóég, már tuti eltelt fél óra. Ok. Most majd nem gondolok semmire. Jézusom, ha most nem alszom, egy évezred is eltelik, mire megint egyszerre alszik a 2 kölyök és eldőlhetek mellettük aludni. Nem gondolok semmire. Semmire!!! Annyira fáradt vagyok... miért nem alszom már??? Három szabó legényke, mek-mek-mek... Oh,ez az... beindult az agyleállási folyamat. De nem lehetne esetleg vmi felnőtt zenét dúdolgatni? A gyerekek előtt hallgattam felnőtt zenét...ööö...ezt nem hiszem el... Az érthető, hogy nem megy egy Nine Inch Nails, de Michael Jackson, George Michael...Spice Girls??? Annyira öreg vagyok. Ezt nem hiszem el, hogy még egy Backstreet Boys szám se jut eszembe. Gyorsan kinyitom a szemem, csak hogy megnézzem, mennyi időm van még aludni. Basszus, basszus nem hiszem el, hogy hülyeségeken jár az eszem 52 perce! Na most tényleg nem gondolok semmire. És nem fogok magamban dúdolgatni. Érik a szőlő, hajlik a vessző. Ehh. Legalább csak fél órát hadd aludjak, ha már éjszaka 5 percenket cicivel kell szolgálnom a kisebbik gyereknek. Annyira sajnálom magam… Tavaszi szél vizeeet áraszt, virágom..."