Lekváros búzaprósza
2018. március 07. írta: OhMyMom

Lekváros búzaprósza

Egy falat Zala

Gyermekkorom kedvenc finomsága volt a csörögefánk mellett a lekváros prósza. Ezerszer gondoltam rá, hogy ha felnövök, egyszer annyit sütök belőle, hogy pukkadásig tudjam enni magam vele, mert akármekkora adagot is sütött belőle a zalai Mamám vagy az Anyukám, mindig szempillantás alatt elfogyott az egész. Felnőttem, és most már én is a kislányommal együtt sütöm.

Hétvégén a négyéves Annám kedvéért körbenéztem a kamrában, hogy miből tudnánk összedobni valami gyors finomságot, aminek az elkészítésében tud segíteni nekem, és lehetőleg fénysebességgel megsül. Mindannyian ismerhetjük a kisgyermekes sütisütés paradoxonát: a gyermek lelkesen segít mindenben, aztán amikor tepsibe került a süti, csalódottan áll a sütő előtt, és tíz másodpercenként megkérdezi, hogy megsült-e már, aztán hisztizik, hogy miért nem sül gyorsabban, aztán anya hibája, hogy nem sül gyorsabban, és így tovább, amíg ki nem lehet végre venni a sütőből a tűzforró sütit/kelt tésztát. Akkor jön a következő nagy csalódás: a finomság még 20 percig megkóstolhatatlan hőmérsékletű. Ekkor újrakezdődik a hiszti, a sírás, a türelmetlenség. Egy szó, mint száz, a középsős ovis kislányom mellett jelenleg egy közös sütésnél a következő dolgoknak kell teljesülnie: a tészta kikeverésének minden lépésében tudjon segédkezni, ez ne legyen hosszadalmas folyamat, gyorsan süljön meg, és nagyon gyorsan hűljön ehető hőmérsékletűre.

A hűtő előtt ácsorogva a muffinformával a kezemben megláttam 2 nagy doboz kefirt az egyik polcon. A szavatosságuk lejártához közeledtek, úgyhogy amúgy is kellett volna már kezdeni valamit velük. Eszembe jutott gyermekkorom egyik nagy kedvence, a lekváros prósza, amit a zalai Mamám sokat készített a nála töltött hétvégéken nekünk, na meg persze Anyukám is otthon Kaposváron. A kefir a modern verzióhoz kell, Mama és Anyukám még aludttejből csinálták. Emlékszem arra az izgalomra, ahogy napokon át kukucskáltam a panel konyhájában a csőrös műanyag tálban pihenő tejet, hogy prósza-kész állapotba került-e végre. Aztán megaludt, elkészült két tepsivel a finomság, és 10 perc múlva egy darab sem volt belőle. Olyan még nem történt, hogy lekváros prószából maradt volna másnapra.

Ízre és állagra leginkább ahhoz hasonlítanám a lekváros prószát, mintha sütőben sütnénk vastag tésztájú palacsintát. Nagyon lágy, laza a tésztája, ha nem bírunk magunkkal, és forrón kiszedjük a tepsiből, valószínűleg elszakad és összegyűrődik, ettől az íze még ugyanolyan finom. Ha van türelmünk (és a gyermekeknek is), kivárjuk, hogy kihűljön a tepsiben, nagyon szépen lehet szeletelni, és tálalni. A lekvár, a kefir és a rácsepegtetett tejföl miatt összességében olyan az íze a lekváros prószának, mintha lekváros túrós palacsintát sütöttünk volna sütőben.

No, nézzük akkor a hozzávalókat 1 átlagos 20x30 cm-es tepsire való adaghoz! (Vigyázat, ha eltaláljuk vele egy négytagú család ízlését, egy tepsivel 2 perc alatt elfogy a lekváros prósza!)

  • 1 nagy doboz kefir
  • 1 kis doboznyi tejföl
  • 1 tojás
  • fél evőkanál cukor
  • egy csipet só
  • annyi liszt, hogy kicsit sűrűbb legyen, mint a palacsintatészta
  • kevés lekvár a tetejére
  • kevés tejföl tejjel felhígítva, hogy végig lehessen csepegtetni a tésztán, amikor az már a tepsibe van öntve

A kefirt, a tejfölt, a tojást, a cukrot, a sót, és a lisztet összekeverjük egy tálban. A tésztája a palacsintatésztánál sűrűbb legyen, kicsit már krémes állagú. Kimargarinozunk/kizsírozunk egy tepsit, beleöntjük a prósza tésztáját, kevés lekvárt szedegetünk a tetejére, utána egy kevés (tejjel felhígított) tejfölt végigcsepegtetünk a tetején. Előmelegített sütőben kis lángon addig sütjük, amíg a teteje aranysárga lesz. Én 200 fokra melegítettem elő a sütőt, aztán légkeverésen 180 fokon 30 percig sütöttem. Ha azonnal kiszedjük a tepsiből, valószínűleg nem lesz olyan szép a prószánk, felgyűrődik, viszont egykettőre kihűl, és a gyerekek már falhatják is. Ha van türelmünk várni, hogy kihűljön a tepsiben, szépen ki lehet szedni lapáttal a prószaszeleteket.


A bejegyzés trackback címe:

https://ohmymom.blog.hu/api/trackback/id/tr6213717268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása