Azt már meséltem, hogy képes vagyok kiinni egy üveg lekvárt, ha rám jön az édességvágy, de erre, amit múltkor csináltam, még én se vagyok büszke... ;)

Amíg a kisebbik lányom fél napos bölcsibe járt, minden hétköznap 11:45-kor szoktam elindulni érte, hogy ebéd után hazahozzam. Egyik nap 11:41-kor rádöbbentem, hogy baromi éhes vagyok, és nem bírok addig várni, míg hazaérünk, ő elalszik, én meg emberhez méltóan megebédelhetek.

Úgyhogy úgy cselekedtem, ahogy azt az emberek (nők?) szokták, mikor elveszi az eszüket az éhség: kihúztam a sütőből a 2 napja benne ”felejtett” zsíros tepsit, - amiben hétvégén pácolt tarja készült - és kitörölgettem két száraz kiflivel és egy körtével.

11:43-kor engedtem a tepsibe forró vizet, mosogatószert nyomtam bele, hogy véletlenül se törölgessem tovább, és maradjon valami a méltóságomból. Aztán az ajtóból visszafordultam indulás előtt, és 11:44-kor befaltam az összes megmaradt mézeskalácsot, nehogy a gyerekeim egyék meg, ha hazaérkeznek. Hm.

(Az illusztráció Nathalie Jomard munkája.)