Egy kétéves gyermek olyan, mint egy időzített bomba. A hiszti, a dac, az ellenkezés időzítése pedig általában épp akkorra esik, amikor  nagyon kellene sietni, nagyon, nagyon. Érvelni egy kétéves gyermeknek vagy vitatkozni vele, pontosan annyira értelmetlen mint egy időzített bombával.

Nem akajok bölcsibe menni!! Éhes vagyok, anyáhooooz! Anyáhoooz! (Kapaszkodik remegve, zokogva) É-hes-va-gyo-gyo-gyok... Én é-hes (zokog) vagyok! Nem kejj a kakaós csiga!!! Nem kéééjem! (Hisztisen a földhöz vágja egy darabját.) Nem kejj a teja, nem, nem nemnemnemnem. Nem kejj!!! Anya picikét adjon a kakaós csigából! (Részleges megnyugvás, enni kezd, majd eltorzult arccal kiköpi a falatot.) Nem picikééét!!! Nagyot!!! (Nagy falat.) Neeeeemnemnem! Picikét!!! (Sírva legörbül a szája, földhöz dobja a kiköpött nagy falatot.)

É-é-én nem kéjem a picikét. (Enni kezdi jóízűen az egész csokival leöntött kakaós csigát, aminél egészségtelenebb és finomabb reggelit valószínűleg nem lehet egy gyereknek kínálni.) Nem akajok a... a... a... bölcsibe menni. (Könyörögve sír a gyerek, aki imádja a bölcsit, alig lehet onnan haza hozni.) Nem kejj a kabát! Másik sapkáááát! Ej akajom vinni a könyvet! MÁÁÁÁSIKAAAAT!!! Anyáhoooz (Mielőtt felveszem, átpártol az apjához.) Apáhooooz! Apáhooozapáhooozapáhoooz!!! (Becsatoljuk az autós gyerekülésbe, a hisztikönnyek még az arcán, örömmel lapozgatni kezdi a könyvét, nagy szerelmes szemekkel rám néz, puszit ad.) SZEJETEM AZ ANYUKÁMAT

(Az illusztráció Ingrid Uebe Bömbölő Balambér című kötetéből származik.)