A gyerkőcök nagy sikongatások közepette kúsznak-másznak a földön lufikat kergetve. Kommandós jelekkel int a párom, hogy itt az idő, most besurranhatok a WC-re, talán sikerül néhány percet egyedül töltenem ott, lamentálni, szóval pisiszünet.

Belököm magam mögött az ajtót. Győzelem! Mielőtt lenyomnám a kilincset is, hogy bezáruljon, egy 26-os gyerekláb peckeli ki az ajtót. Rossz anya: nem engedem be, tartom az ajtót, hátha feladja.

A 3 éves Annám, mint a mesebeli farkas, először a combjáig áttuszkolja a lábát a résen, aztán az egyik karját, majd bedugja a fejét. Méltatlankodva vágja a fejemhez: "Jaaaj anya, becsuktad az ajtót!!!" Én: "Bocsi, édesem... nem vettelek észre."

Csalódottan leülök a WC-re, Anna mögött befurakodik a 16 hónapos Julcsika, landol a térdeimen. Felkap egy WC-papírgurigát, akkurátusan tépkedni kezdi, közlöm vele, hogy ezt nem szabad, mire ő szépen türelmesen tömködi át a combjaim közt a papírfecniket, hogy azok a WC-be potyogjanak. Anna eközben képzeletbeli mesét "olvas" fel egy mesekönyvből, amit magával hozott, majd felpattan, és épphogy pisilni kezdek, lehúzza alattam a WC-t. Julcsi eszelősen tépked és tömköd. Anna a kiürült tamponos dobozokat piszkálja, tudálékosan közli: "Elfogyott a PAMPON, anya."

Vigyorogni kezd, lehalász egy zsepit a fürdőszobaszekrényről, és a bugyijába teszi, majd felhúzza a nadrágját. Még mindig a WC-n ülve bambulok: "Mit csinálsz, Annuska?" Kiviharzik és elmeséli apának jó hangosan: "Azéj teszem a budimba a papíjt, hátha bepisijek, mint anya. Tudod?!"

Ehh…

(Nálunk senki sem marad egyedül soha.
A mosdónkban egy egész állatsereglet figyeli az eseményeket.)