Nettó hat percre lakunk a játszótértől, de néha ez a távolság leküzdhetetlennek tűnik. A minap is így jártunk. Nálunk: 2 gyermek, 1 futóbicikli, 1 kb. 20 kg-os csurom pisis ovis ágynemű szemetes zsákba rakva, aminek természetesen nincs füle, egy szatyor homokozójáték, babakocsi. Szóval elindulunk haza a játszótérről.
Julcsi babakocsiban. Pisis cuccot betuszkoltuk a babakocsi aljába, Apa kezében a futóbicikli, Anna baktat mellettünk. 3 lépés után megállunk.
Anna: Bicikjizhetek? Apa odaadja neki. Elindulunk. Mint a csiga, az ülésre rá nem ülve elindul Anna a biciklivel. 2 lépés múlva megállunk.
Anna: Jaaaj a szoknyám!!! Beakad az üjésbeeee! Megigazítom,újra elindulunk. Anna lelkesen: Apa,nézd!! Jobog a hajam, olyan gyojsan bicikjizek!!! (Olyan, mint egy lassított felvétel. A futóbicikli feltalálásakor fel se merült valószínűleg, hogy ezt ilyen lassan is lehet hajtani.) 3 lépés után megállunk.
Julcsi: MAMMMA, eszi!!! (Rángatom a pisis cuccot a babakocsi aljából, egyszercsak mint egy légzsák ütközéskor, kilövell a kosárból, kiveszem alóla a dobozt,kiveszek belőle egy linzert,odaadom Julcsi kezébe.)
Én: Kérsz te is, Anna?
Anna szemrehányóan: Nem anya, bicikjizek! Visszapakolok mindent,a lábammal még rásegítek kicsit a pisis hacukára, hogy beférjen rendesen alulra. Indulás! 1 lépés után Anna: Én is kéjek sütit.
Újra kiszedek mindent, süti Annának, vissza minden, újra elindulunk.
Julcsi: Isszi, isziiii!!
Újra kiszedek mindent szépen a babakocsi mellé, a járdára sorakoztatva, kiveszem az ásványvizet alulról, pohár, öntök. Iszik, leborítja kicsit magát, majszol tovább. Anna is kér inni. Iszik, kicsit leborítja magát, nyöszörög, mindent elpakolok, indulás! 3 lépés múlva Anna: Ejfáradtam, anya! Apa felveszi a biciklit, Anna sétálni kezd lassított felvételben. Sütit kér, nem kap, inni kér, nem kap. Győzelem, eljutottunk a játszótértől másfél percre levő polgármesteri hivatalig.
Anna: Nem pisijtem a oviban...
Én: Pisilni kell?
Anna: Igen, anya.
Apa viccelődve: Pisiljetek a posta mellé.
Elviszem messzebb, egy fa mögé, mindenfele csorog a pisi, jut a cipőmre is. Anna kiabálni kezd: De Anyaaaa! Apa azt mondta, hogy a postához pisiljünk!
Én: Apa butaságot mondott.
Felöltöztetem, lelkesen szalad Apáék felé és ordít, hogy zeng egész Deszk: Apa, butaságot mondtál!! Nem lehet a postára pisijni!!!
Elindulunk. 3 lépés, Anna szája legörbül: Ejfáradtam. Azt gondojtam ki, hogy beüjök a a a a babakocsi aljába...Nézegetem a pisis 20 kg-os csomagot, a 2 literes ásványvizet, a sütis dobozt, a pelusokat, a váltásruhákat, a homokozókészletet, hogy hogy a fenébe lehetne még jobban összetömöríteni mindent, hogy beférjen a 15 kgos gyerek is mellé. Addig nyomom a cuccokat, míg a lehető legkisebbre zsugorodnak, Anna betuszkolja magát, a babakocsi kerekei fájdalmasan nyögnek. Meglódulunk. Az esernyőtartóra akasztott homokozószett minden fél percben Anna fejéhez koppan. Átérünk a zebrán. Julcsi, aki végzett a nassolással, mint aki a kiszáradás szélén van kétségbeesetten: Iszi, iszi!!! Édes Istenem,sose érünk haza.
Ikres szülők, szevasztok, háromgyerekesek, szevasztok!
