A minap egy szegedi könyvesboltban járkálva, - ahol a könyvek 40 %-a mesekönyv - elég könnyen zavarba hoztam az érzésem szerint amúgy se kimondottan felkészült eladót. Megkérdeztem, tartanak-e böngészőt. Az okostelefonja kiesett a kezéből ijedtében, hogy könyvekről kérdezik. Kérte, hogy definiáljam, mit is keresek pontosan: mesekönyv, amiben nincs szöveg, részletgazdag, sok-sok cselekvést ábrázoló egész oldalas képekből áll, amelyeken az első lapon megkezdett cselekvések folytatódnak a következő oldalakon, és így áll össze a könyv végére egy vagy több koherens történet. 

Lesápadt. Újra nekifutottam: nagy képeskönyv, amiben nincs szöveg. Hát… nem is tudja… Nincs benne kép??? Ehhh. Na ekkor határoztam el, hogy írok a böngészőkről. Aztán még aznap meséltem lelkesen az egyik anyuci barátnőmnek Viberen, hogy milyen jót böngészőztünk mindkét lányommal itthon. Mire visszakérdezett érdeklődve: mi az a böngésző? Úgyhogy leültem megírni ezt a posztot, mivel a böngészőzés egy olyan jó szórakozás anyának, apának, gyerekeknek, hogy aki esetleg nem nagyon ismeri vagy előítéletes vele kapcsolatban, mint én is voltam, annak is hallania kell róla.

Nemrég a barátainktól kaptunk 2 böngészőt, az esküvőnk napján hozták a nászajándék mellé ajándékba a lányainknak Rotraut Susanne Berner Téli és Éjszakai böngészőjét. A nagy kavarodásban, persze, aznap nem volt idő leülni és nekifogni, de ahogy lement az őrület, egyik nap a 3 és féléves törpünk hozta magához ölelve az óriási könyvet, ami majdnem akkora, mint a másfél éves tesója, hogy nézzünk bele.

Bevallom, hogy sokáig szándékomban sem állt böngészőket beszerezni a gyerekeknek, a szöveggel szemben van bennem egyfajta lenézés a csupa kép könyvekkel kapcsolatban: mert képeket nézegetni, na az könnyű, ugyebár, nem kell semmi fantázia, nem kell koncentrálni a szövegre, a gyerek is csak bambulászik, és kész. Jó nagy buta, felületes és előítéletes tévedés!

Nézzük meg, hogy zajlik egy böngészőzés! Leülünk a fűre a diófa alá a plédre, kinyitjuk a könyvet, ezernyi ábra ugrik elénk, azt se tudjuk hova nézzünk, de amint kiválasztunk egy pontot, ahonnan elindul a történetünk, elkezd felnőtt és gyermek is szépen tájékozódni a képi információk közt. Nekem nem is kellett vezetnem a történetalkotást, az ovisom rögtön belecsapott a lecsóba, rámutatott a lépcsőn leszaladó kislányra: „Hova szalad a kislány, Anya??? Az anyukájához???” Elkezdtük keresni, hol van az anyukája. Nem találtuk. Akkor kihez szaladhat egy oviskorú kisgyermek? Az apukájához. Meg is találtuk apukát, aki egy gyereküléses bicikli mellett ácsorog. Vajon hova indulnak? Vajon mire mutat az apuka? Nézzük csak meg! Egy papagájra. Jó helyen van ez a hatalmas színes papagáj télen a háztetőn? Nincs…de hogy kerülhetett oda? Az ovisom már bök is a képre, hogy a kislány nyitva hagyta a lakásajtót! Kiszállt a papagáj. Hát ez baj. Mi lesz? Meg tudják fogni? Merre repül? És jaj de szép a gyerekszoba, ennek a kislánynak is van alvós macija, de a konyha elég rendetlen. Miért nem mosogattak el? Anya már elment dolgozni, és apa vigyáz a kislányra?

Ez csak egyetlen egy történetszál, amit a könyv felkínál az első lapon a körülbelül 20 sztoriból, aminek felfejtéséhez semmi más nem kell, csak szemfülesség, egy kis idő, egy lelkes gyermek, aki szeret történeteket konstruálni. A mi ovisunk nyakig benne van a szerepjátékos időszakában, imád különböző szerepekbe belebújni és kitalált történetekben részt venni, úgyhogy jelenleg a szöveg, egy hosszabb mese nem köti le annyira, mint ez a böngésző, ahol szárnyalhat a képzelete, és a könyv által felajánlott történetlehetőségek mellett ő maga találhat ki újabb és újabb izgalmas történeteket azzal, hogy a látott képek között időbeli és ok-okozati viszonyokat próbál kialakítani.

A könyvben egyébként lapról lapra folytatódnak a megkezdett minitörténetek, egészen az utolsó lapig követjük majd a szökésben levő papagáj útját, de ezernyi más konfliktus és kis történet is kibomlik közben, ha az ember szán rá időt, fantasztikus kreatív szórakozás az egész családnak. Az ovis korosztálynak különösen élvezetes lehet a böngészőzés, de nálunk imádja a másfél éves gyerkőc is. Leül az ölembe, és keresgélünk dolgokat. Megkeresi, hol a motor, mondja, hogy berreg, megnevezi a látott tárgyakat, lekövetjük az autó útját lapokon keresztül. Lelkesen sikongat, ha megtalálta a pacit a képen, meg a békát a szökőkúton. Tanakodik magában, hogy merre mehetett a traktor stb.

És ki élvezi még nagyon? A 30-as anyuka meg apuka, akinek végre nem kirakózni meg színezni kell vagy barbie-kat öltöztetni, hanem dagadó büszkeséggel csodálkozni azon, micsoda kreativitás és mennyi ötlet szorult az ő gyermekébe. Egy próbát mindenképp megér, főleg ha ajándékba kaptátok a böngészőt, és nem ti perkáltátok ki érte a nem kis összeget, amibe kerül. ;) No és persze a könyvtárban is vannak ám böngészők.;)

Rotraut Susanne Berner: Téli böngésző
https://moly.hu/konyvek/rotraut-susanne-berner-teli-bongeszo

Rotraut Susanne Berner: Éjszakai böngésző
https://moly.hu/konyvek/rotraut-susanne-berner-ejszakai-bongeszo