A bölcsi, úgy vettem észre, hasonlóan kényes téma, mint a szoptatás vs. tápszer, a kiságy vs. együtt alvás meg a hordozás vs. babakocsi.

A minap, amikor éjszakai kényszerű ébrenlétemet akartam valamivel érdekesebbé tenni és már az összes nagyobb jobbos és balos hírportált áttanulmányoztam, a Velvet fogalmazási és stilisztikai hibáin is jót derültem, egy anyukás fórumon böngésztem, ahol egy csapat anyuka marcangolt egy bölcsipárti egyedet.

Én bölcsiellenes voltam gyerek előtt, bölcsipárti lettem 6 hónapos terhesen dackorszakoló tomboló 20 hónapos gyermek mellett. Ennek a részleteivel nem fárasztanék senkit. Ami miatt nekifogtam ennek a posztnak, az az a megfigyelésem, hogy nagyon ritkán hallok bölcsiellenes szózatot olyan anyukáktól, akik otthon a gyermekeikkel mérhető mennyiségű MINŐSÉGI időt töltenek, inkább olyanoktól, akik csak egyszerűen jelen vannak a gyermekük mindennapjaiban, és ezt észre se veszik.

Azok fakadnak ki leggyakrabban és a legnagyobb vehemenciával a bölcsi ellen, akik otthon a háziasszonyi teendőiket vagy a gyakran leküzdhetetlennek tűnő fáradtságukat, fásultságukat az anyaszerep elé helyezik. Vagyis azok, akik főznek, mosnak, vasalnak, portalanítanak, mint a gép, akik büszkék arra, hogy gyerek(ek) mellett patikatisztaságot tartanak, a férjük sose megy gyűrött ingben dolgozni, és mikor a fáradtságtól összerogynak, mert megetették, pelusozták a gyerekeiket aznap századjára minden teendő mellett, még nekirugaszkodnak egy jó kis kádtakarításnak.

A gyerek végig ott volt: nézte a mosás bepakolását, hisztizett porszívózás közben, üvöltött a járókában biztonságban, míg anya vasalt, pakolgatta a könyveket le a polcokról, míg anya mosogatott stb. Aztán Anya szarul de büszkén ül a padlón és ahhoz már végképp nincs ereje, energiája, hogy a saját gyerekével kapcsolatba lépjen, kommunikáljon. Fásultan bámulja, ahogy kirakóval próbálkozik az utód. Anya telefonál egyet, mert ennyi munka után igazán megérdemli, hogy váltson valakivel néhány felnőtt szót. Telefonál még egyet, mert közben megsajnálta magát, mert a gyerek hisztizik, pedig ő csak lazítani szeretett volna. Anya megpróbál leülni a gép elé böngészni kicsit, a gyerek hisztizik, hogy miért ül le Anya, Anya mérges: egész nap megállás nélkül dolgozott, és a gyereknek még annyi türelme sincs, hogy megvárja, amíg ő végigpörgeti a facebookot.

Aztán másnap Anya kioktat egy Anyukát a játszótéren, mert az bölcsibe adja a gyermekét: Én biztos nem fogom bölcsibe adni! Különben is, az én gyerekem el van egész nap. Amikor hisztis, akkor is megoldok mindent, tegnap is kimostam, főztem, takarítottam. Meg két barátnőmet is volt időm felhívni. Én nem adom az én drága kincsemet bölcsibe!

Nem mondom, hogy minden Anyuka azért adja bölcsibe a gyermekét, hogy ott más felnőttek, és gyerekek töltsenek vele minőségi időt, amikor ő ezt nem tudja megadni. Nem mondom, hogy aki kiváló háziasszony, az csapnivaló Anya. Nem mondom, hogy aki nem tölt együtt minőségi időt a gyerkőcével, az csapnivaló Anya. Nem mondom, hogy minden bölcsi fenékig tejfel, minden gondozónő rátermett, minden gyermek szeretni fogja a bölcsit. Nem mondom, hogy egész nap reggeltől estig mindig minőségi időt töltök a saját gyerekeimmel: nekem is van mosnivalóm, nálunk is van bőven porszívóznivaló, én is szoktam fásultan ülni a gyerekeim mellett, én is észreveszem néha, hogy már ötödjére küldtem el valamelyik gyermekem, hogy hagyjanak már nekem egy kis teret. Csak azt mondom, hogy egy kis önreflexió még nem ártott meg senkinek.

Amikor legközelebb a bölcsiellenes Szuperanyucik ócsárolják a Rosszanyát, aki bölcsibe adja a gyermekét, akkor azt pörgessék végig magukban, hogy csak az előző néhány órát hogy töltötték otthon, abból mennyi jutott a gyerkőcre. Nem mosás bepakolása mellett, nem mobillal a kézben, nem telefonálás közben, nem buksisimi a laptopon böngészés közben. Mennyi volt az igazán a gyerekkel töltött idő, a töretlen figyelem?

A bölcsiben a gondozónők és a bölcsis társak nem mosnak, nem mobiloznak, nem laptopoznak, nem vasalnak, nem bámulnak magukba roskadva a padlóra rogyva, hanem az édes drága kincseddel táncolnak, énekelnek, kergetőznek, szerepjátékokat játszanak, rajzolnak, ragasztanak, gyurmáznak, mondókákat tanulnak, autóversenyeznek, nyuszimotoroznak, homokoznak, bújócskáznak, mesekönyveket nézegetnek, mesét hallgatnak, óriási fagyöngyöket fűznek, várat építenek duplóból, levegőlevest és – kávét főznek.

(Az illusztrációként használt festmény iulian Mîță Maternity című munkája.)