Egyik nap ültünk a padon a párommal a játszótéren, az ovisunk a babáknak való biztonsági hintába szorulva ette a második uzsonnáját, a 16 hónapos Juliskánk meg egy vödörrel járkált a pitypangtengerben. Ránéztem a gyermekeim apjára, életem szerelmére, ő is úgy nézett rám, szerelmi füleink számára felcsendült valamely közepesen giccses nóta háttérzeneként...

Aztán beleordítottam az arcába, mint egy megvadult anyakingkong: "Nemmmmjulcsi!!!"

Julcsi a hetek óta eltömődött ivókút mellett ácsorgott, a nyitott tartályos részében 30 cm magasan állt a víz, lengette fölötte a kezét. Anyatank megindult: "Neeee! Koszos, fúúúj!" Rám nézett, és mivel alapvetően engedelmes kislány, nem pancsolt bele, hanem felemelte a lábát és combig belelépett. Saras-vizes a harisnya, a nadrág, a pulcsi és a póló alja, de még a body, meg a pelus is átázott. Oh, nem... és az még nem a 32 fokos nyári nap volt... Apa helyzetmentő megjegyzése: "Nem baj, úgyis mindig pakolsz váltóruhát." Tényleg így van. Csak pont ma nem.

A nagyobbik gyerek oviból hazaküldött, és babakocsiban maradt felesleges nadrágját adtam gyorsan az amúgy is törpenövésű picikére, illetve bebugyoláltam a 32 éves anyukája kardigánjába, a talpacskájára meg lehúztam a 40 cm-rel hosszabb nadrágot, hogy ne fázzon... és hazaindultunk. Szerencsére olyan tájban nem sokan mászkálnak a falu utcáin. Persze a polgármesteri hivatal előtt aznap akkor esküvői menet ácsorgott terhes menyasszonnyal. Násznépbotránkoztatás. ;)