Amikor a társasházi lakásunkból a saját családi házunkba költöztünk, azonnal szemet vetettem egy nálunk hagyott rattanbútor szettre. Sokan nem szeretik, a hátukon futkozik a hideg a rattan szóra, de én az első pillanattól fogva a jövendőbeli bohém teraszbútorunkat láttam benne.

(Ilyen volt.)

Megkértem a férjemet, aki akkor még csak a vőlegényem volt, hogy hozzon nekem egy doboz türkiz színű legolcsóbb kis kiszerelésű zománcfestéket, illetve az udvarom álló filagória fehérre festéséből maradt időjárásálló fehér kültéri festéket használtam még fel. Az asztalt egy keveset csiszoltam, de a rattanszékek annyira megkoptak, hogy azokat békén hagytam, gondoltam, tapadni fog így is a festék. Volt egy kevéske maradék aranyszínű Pentart márkájú akrilfestékem is, így kapott az asztal puritán fehérsége egy kis dögösséget.Nem tehetek róla. Imádom az aranyat. :) Aranyékszert nem tudnék hordani, de aranyszínű csingilingi bizsukat igen, és aranyszínű tárgyakat is szeretek magunk körül látni. Olyan vagyok, mint a szarka. :)

No szóval semmi bonyolult, semmi különleges nem volt az egész felújításban, a székeket türkizre kentem ecsettel egy rétegben ugyanis nagyon jól fedett a festék, az asztalt meg 2-3 alkalommal átkentem fehérre hengerrel, aztán kapott egy kis arany csicsát. Ami igazán bonyolult volt: időt szakítani a munkára.

Sokszor jártam úgy, hogy elaludt a kisebbik gyermekem, épp felpattintottam a festékes doboz tetejét, az ecsetet épphogy csak megmártottam benne, és már hallottam is, hogy forgolódik, megébred a babuci, és akármennyire is be voltam sózva, félre kellett tenni mindent. Hát ez ilyen. Szóval mikor készült? Amíg a kisebbik gyerek aludt, amíg a nagyobbik oviban volt, két pelenkázás közt, amikor egy gyermek se volt vírusos beteg, amikor nem kellett orrot szívni, amikor jó lett volna ledőlni pihenni, amikor befejeztem A 22-es csapdáját, de még nem kezdtem el Péterfy Gergelytől a Kitömött barbárt (452 oldal és 10 hónapon át olvastam kétgyermekes üzemmódban).

Kb. 3 nap munka lett volna, ehelyett 3 hónapot dolgoztam vele még 2016 tavaszán. De elkészült, és azóta is szeretjük.

(Ilyen lett.)