Az oviban február környékén kellett dönteni arról, hogy májusban elengedjük-e porontyainkat egy egész napos buszos kirándulásra. A láthatatlan köldökzsinór azonnal rándult is egy fájdalmasat.

Annát, a kiscsoportos ovisomat akarata ellenére azonnal jól magamhoz szorítottam, és eldöntöttem, hogy semmiképp se engedem el az én egyetlen drága kincsem. Anna reakciója: „Jaaaj neee!!! Aaanya! Most kiesett a csat a hajamból! Jaaaaj…”

A párom, aki a józan esze birtokában hallgatta végig a dilemmámat otthon, azonnal rávágta, hogy el kell engedni. A kirándulást megelőző napokban igazi cukimami voltam, három nappal előtte bepakoltam az óvónénik előírása szerint a nem romlandó dolgokat, aztán kipakoltam, átrendeztem, újra bepakoltam. Elégedett voltam magammal.

Aznap reggel időben keltem, hogy elkészítsem a szendvicseket. Zsemlés szendvicsek, ahogy szereti: vaj, felvágott, uborka. Hát na. A gyerekek nem gondolják túl a dolgokat. Nyitom a hűtőt. Egy szomorú fonnyadt uborkavég könyörög a frissen tartó rekeszben kegyelemért, hogy valaki végre dobja ki a fenébe. Ehh. Akkor nem lesz a szendvicsben uborka. Ez még nem a világ vége. Csomagolnám be a zsemléket. A Hello Kitty-s szalvéták elfogytak. Ok, akkor már nem én leszek a legjobb fej anyuci. Jöhet az igénytelen fehér szalvéta. A 16 hónapos Julcsi az asztal mellett lábujjhegyen állva épp teába mártogatja az utolsó pár darab fehér szalvétát. Semmi pánik, akkor csomagolom kéztörlőbe. Üres a guriga, nagyszerű. Ööö… alufólia? Az is elfogyott. Ez most komoly??? Egy hajszál választott el attól, hogy a gyerek WC-papírban vigye az egész napi szendvicsmennyiségét, de aztán találtam 20 cm folpakkot.

Semmi gond. Nem viszi Hello Kitty-s szalvétában a kaját, de a hátizsákja 3 napja készenlétben van, mert én ilyen király anya vagyok. Ekkor észreveszem a zsák mellé tűzött emlékeztetőmet: E.S.Ő.K.A.B.Á.T!!!

Megyek a gyerekkabát részlegre az előszobába. Téli kabát 1., téli kabát 2., téli kabát 3., mellény 1., mellény 2., Julcsimellény 1., Julcsimellény 2., Julcsiesőkabát 1., Julcsiesőkabát 2… Na neee. Hol vannak Anna kabátjai? Beugrik a hülye fejem, ahogy tegnap oviból hazaindulás előtt bambán nézem Anna esőkabátját, és gondolkodom, hogy mit is kéne még hazavinnem. Aztán hazajöttünk az esőkabát nélkül.

Jó. Ha esik az eső, majd leveszi a folpakkot a szendvicsekről és maga köré tekeri… Istenem, nincs nálam csapnivalóbb anya a világon, de legalább nem vécépapírszendvicseket visz magával. Meredten nézem a fonnyadt uborkavéget, amikor bejön Anna a konyhába és felhívja rá a figyelmem, hogy: „Anya, a Juccsi szalvétát keneget az asztajon.”


(Az illusztráció Liane Schneider és Eva Wenzel-Bürger Bori kirándul című kötetéből származik.)