Van az a jelenet, amikor a gyermek annyira unja magát a kirakókkal, babákkal, autókkal, építőkockákkal, készségfejlesztő játékokkal, plüssökkel telepakolt szobájában, hogy leül a földre és rágicsálni kezdi a lábkörmét búsan, hogy nincs mit csinálnia, nem akaj meseolvasást, nem akaj gyujmázni, stb. 

Mit teszek ilyenkor? Ha épp nem vagyok kávéinfúzión, és az életenergiáim elérik a közepes szintet, akkor összedobok valami játékot. Komolyan. Lehetőleg készüljön olyan anyagokból, amik már megsemmisítésre szántak, legyen benne a gyermek számára tabu tárgy, mert pl. eredeti formájában veszélyes rá (fúj, rossz anya!!!), csak érzelmi értéke legyen, ne költs rá egy fillért se, és (dobpergés) máris kész a gyermeked kedvenc játéka. 

A képen látható készségfejlesztő tákolmány ötletét az oviból loptam. Mondom, mit csináltam: fogtam egy marék szöget, bevertem egy udvaron talált fadarabba, adtam egy zacskó befőttes gumit a nagyobbik lányomnak, és kiadtam a feladatot: „Csinálj a gumival háromszöget! Most négyszöget! Számoljuk csak meg: eeegy, kettő...háárom...négy, nagyon ügyes vagy hurrá!” A gyermek úgy matekozik, hogy fogalma sincs róla, szuper jól szórakozik, mert szögeket fogdoshat, esetleg szálka áll a kezébe. Az átvitt értelmű sokszög fogalmat elsajátítja a fába vert szögek számlálásával és a gumikarikák különböző számú szögre akasztgatásával. 

A lényeg: elégedett gyermek tanakodik 40 percet az új izgi játéka felett, elégedett anya habzsol titokban táblacsokit a nyugalom perceiben a kabátzsebéből, hogy a kis tündérvirágai meg ne lássák. Mindenki boldog.