A kötetek különlegessége, hogy minden oldalon található egy-egy felnyitható fülecske, ami alá bekukkantva a történet fontos elemeit találjuk meg. Bár ezeket a könyveket kétéves kortól ajánlják, mi mégis egyéves korától olvassuk napi szinten a kisfiunknak.

Hogy miért annyira jók a Tölgyerdő meséi? Mert mindig újabb és újabb módon használhatjuk fel őket. Eleinte csak felolvastuk a fiunknak, ő pedig elhallgatta a kedves, de egyszerű és sokszor humoros verseket. Mikor egyre ügyesebb lett, hosszú percekre lekötötte az ajtók nyitogatása. (Egy vadabb játszódélutánon le is szakad az egyik). Most, másfél évesen a képek apró részleteit nézegetjük, mint egy kezdetleges böngészőt.

A Malacbújócskában (a címével ellentétben) egy tyúkot kell megtalálni. Ez felettébb nehéznek bizonyul, de közben sok más állatot megtalálunk, például a pelét, aminek Wikipédián kellett utánanéznem, mert még soha nem hallottam róla. Együtt keressük minden bokorban és vödör mögött azt a fránya tyúkot, a gyerek pedig minden alkalommal hangosan kiáltja, hogy ott sincs. Nálunk ez előbbi mellett a másik favorit A róka zoknija, amiben egy nagyon rendetlen róka keresi a zokniját, és a ruhadarab utáni hajszában szépen lassan körbejárjuk a házat és felöltöztetjük a főszereplőt. Közben a szemfülesek apró kis dolgokat is észrevehetnek, mint hogy a róka otthonában minden szobában van legalább egy kacsa. A Mackó leveleiben egy szülinapi bulira készülnek az állatkák, míg a sorozat egyértelműen leggyengébb darabjában, A nyuszi álmosban pedig egy nyuszi keresi az ideális alvóhelyet.

A kötetek grafikája számomra szép, bár többször mérgelődtem, hogy biztos férfi az illusztrátor, hiszen a mackó ülve süti a tortát... A Tölgyerdő meséit aranyos történetek, jópofa versek, szép illusztrációk jellemzik, amelyek olvasása közben a szülők is együtt örülhetnek lurkóikkal minden kinyitott ládának és kitárt ajtónak.