Kb. az én tinikoromban árasztották el ezt az országot a relax fotelek. Amit én kaptam úgy 16-17 éves koromban, még mindig megvan, megjárta Kaposvárt, Szegedet, néhány albérletet, az első lakásunkat a párommal, és a mostani, fiókákkal teli fészkünkben is méltó helyre került: a gyerekszobába.
Egyszer valamikor még fehér volt. Aztán gyerekszobába került, és a milliónyi napi/heti/hétvégi/rövid- és hosszútávú teendőink között mindig ezredik helyre kerül, hogy kitisztítsuk tisztességesen. Már ha ez egyáltalán lehetséges.
No jó múltkorában vendégeket vártunk, és megint szörnyülködtem rajta, hogy milyen vállalhatatlanul néz ki. Le szoktam teríteni egy pléddel, de a lányok persze mindig azonnal leráncigálják. Fátyol lesz belőle vagy hosszú haj vagy doktornéni köpeny stb.
A kisbabás cuccainkat mostanában kezdtük kiválogatni, kipakolni a házból. Kicsit durva volt a 2 év alatt 2 gyerkőc menet nulla alvással, súlyos refluxszal, hipotóniákkal, borzasztó fogzásokkal, durva dackorszakokkal, kórházban elkapott és hazahozott, hónapokig húzódó fertőző betegséggel stb. Úgyhogy most rápihenünk a dologra, nem tagadom, kicsit pánikszerűen is ajándékozzuk el barátoknak a holmijainkat.
Szóval épp a kiságyra való huzatokat szedegettem össze, amikor a kedvencem a kezembe akadt: türkiz alapon színes kis pöttyös, gumis huzat. Épp azt terveztem, hogy lehetne ebből is babzsák fotel, mint egy másik rózsaszínből, amit még turiból szerváltam, és anyukám hajlandó is volt megcsinálni a gyerekeknek. Nagy kedvencük a lányoknak. És hirtelen megvilágosodtam.
Rápróbáltam a gumis huzatot a relax fotelre. Mintha ráöntötték volna. A lányok pedig békén hagyják, nem szedik le, a rusnya szégyenfolt eltakarva. Majd ha egyszer minden mással végeztünk, talán sorra kerítjük, hogy szétcsavarozzuk a fotelt, leszedjük a fehér huzatot, kimossuk, kivasaljuk, visszatesszük, újra összecsavarozzuk a fotelt. De addig ez tökéletesen megfelel.
