Az Oh My Mom olvasóit kérdeztem meg arról, hogy milyen élmény volt nekik, amikor először maradtak otthon egyedül, bárminemű segítség nélkül egy napig vagy akár csak 1-2 óra erejéig az újszülött babájukkal és a nagyobbacska gyermekükkel.

NIKI

Így éltem meg a pillanatot, mikor először „egyedül kétgyermekes” anyuka lettem.

Elöljáróban annyit, hogy elsőszülött lányom 34. hétre született. Bár nem volt különösebb baja – és azóta sincs – de megviselt az első 18 nap, amit a koraszülött osztályon kellett töltenie. Ezért is vártunk a második gyerekkel 4 évig. Sőt a 12. héttől kiírattam magam, és otthon nyugis üzemmódban teltek a napjaim. Anyához reggel oviba indulás előtt még oda lehetett bújni, anya vidáman lassan kisimultan és nem utolsó sorban jó korán elhozta csemetéjét az oviból. Délután pedig közös teázás, kanapén összebújás, inhalálás közbeni mesenézés volt a program. Mindez tartott 2015. szeptember 7-től 2016. március 4.-ig. Akkor született a kistesó, aki ráadásul még fiú is. Akkor még nem tudtam, de borítékolható volt a durva testvér féltékenység.

Amikor letelt az apaszabi, itthon maradtam segítség nélkül. Reggel a márciusi hidegben a kicsivel együtt kellett a nagyot oviba vinni. Hiába takargattam pelussal a mózest, akkor is beszöktek a fránya bacik. Pár hetesen már orrot kellett neki is szívatni. Három hónaposan már durva torokgyulladása is lett, ami miatt nem ment a szopi, és szépen átszokott a cumisüvegre.

De ne ugorjunk annyira előre. Szóval itthon maradtam a két gyerekkel. Piszok nehéz volt megtalálni a ritmust. Mikor ébredjek, hogyan csináljam a dolgokat, milyen sorrendben öltöztessem a kölköket, közben fejtem, mert a szopi nehezen indult be. Úgy éreztem megbuktam. Volt olyan, hogy közösen sírtunk a nagylányommal, és bevallottam neki én is szívesebben mennék vissza az időben az összebújós reggelekig, az együtt nevetős oviból hazasétálásig. De nem lehet.

Piszok nehéz volt. Sokat sírtam. Nem értettem miért nem tudok boldog lenni, hiszen mindkét gyermekem egészséges, tüneményes, megvan mindenünk, amire feltétlenül szükségünk van. Közben már utolsó kétségbeesésemben megrendeltem Vida Ági mindent tudó CD-jét. De mivel időm nem volt meghallgatni, ezért máig gyári csomagolásban pihen a polcon. De a lelkemet megnyugtattam, hogy tettem valamit. Barát anyukák segítettek ki a gödörből. Mindenki bevallotta, hogy nekik is nagyon nehéz volt ez az időszak. Ezért is szeretném megköszönni NEKED Dana, hogy felvállalod félig ismerősök/ ismeretlenek előtt is a gyereknevelés sötét oldalát is. Mert van az is. Csak nem divat reklámozni. Köszi, hogy megosztod a gondjaidat velem/ velünk olvasóiddal.

 
(Az illusztráció Dinara Mirtalipova munkája.)

További kétgyermekes sztorik:
Betti és Judit történetét ITT olvashatod!