Mindig imádtam a decembert, engem sose zavart, hogy október 11-én már karácsonyfadíszek lógnak a Tescóban, meg ha nem is világítják még ki, de felteszik a városokban, falvakban a karácsonyi égősorokat, jégcsapdíszeket. Olyan magas az ingerküszöböm, annyira bírom a >lesztkriszmöszájgivjúmáhárt< hangulatot, hogy bírok 3 hónapon át is karácsonyozni. És én vagyok az az ember, aki számára felfordult a világ rendje, amikor nem játszotta le az RTL Klub a Reszkessetek betörőket.

Mondjuk épp aznap született meg az első gyermekem, amikor NEM adták le a filmet. Vagyis annak táján: 2013. december 23-án. Lehet, ez is hozzáadott kicsit ehhez a világfelfordulós karneváli hangulathoz. ;) No, visszatérve a lényeghez, imádom a karácsonyt, a mikulást, az adventi készülődést, a szilvesztert, a csillagszórót, a hópelyheket, a csokimikulást, a színes csomagolópapírokat.

A készülődés része az is, hogy nevetségesen korán beszerzem a karácsonyi ajándékokat. Idén a 4 éves ovisunknak karácsonyra, ahogy egyébként tavaly is, korának megfelelő társasjátékot veszünk.

A Keller & Mayer márkának vannak jó kezdő, a legkisebb korosztály számára szerintem jól eltalált társasjátékai. Amit idén választottunk, az a "Szép álmokat!" című játék. A 3-6 éves korosztály számára ajánlják, de mi úgy tervezzük, hogy a bölcsisünk is velünk játszik majd. A feladat és a játék felépítése alapján ez teljesen lehetségesnek tűnik. A most 22 hónaposunk kiválóan beszél összetett mondatokban, a szókincse nem nagy, hanem gyakorlatilag már csak extrém szavak hiányoznak belőle, azt talán nem tudja, hogy burokrepesztés meg blansírozás. Ennek csak kis részben a dicsekvés a célja (engedjétek meg nekem, biztos nektek is van dicsekednivalótok), inkább azt akarom vele mondani, hogy a társasjátékok kormeghatározását érdemes a játékleírás alapján átgondolni, és nem élből elutasítani a saját gyermekünk kora alapján, lehet, hogy a képességei alapján simán tud játszani vele.  

No, ami miatt ezt választottuk, az az, hogy a 2 lányunk, a lassan 4 éves és a 22 hónapos gyakran játssza azt mostanában, hogy lefektetik, elaltatják egymást. Ezzel a játékkal az esti rutint, altatást kell újrajátszani, dobókockával kell a fektetés minden elemét (ágy, takaró, párna stb.) dobni, és így a társasjáték gyerkőceit ágyba juttatni. Így önmagában ez nem annyira izgi, de gondoljatok bele, hogy miközben sikerélményt nyújt a gyerkőcöknek, hiszen megértik a szabályokat, sikeresen tudnak játszani, mennyi az altatással, éjszakával, napi rutinnal kapcsolatos dolgot tudtok játékosan megbeszélni, és hogy a játék közben válik ez bennük reflektált tudássá. Ezt a játékot még csak láttam, olvastam róla, de amit tavaly választottunk, az nagyon jól tudott így működni.  

Tavaly a "Játszva megismerjük a bevásárlást" című játékot választottuk a 3 éves ovisnak. (Erről itt tudtok olvasni.) Az mindig nagyon sokat számít, hogy ti mennyit tesztek hozzá egy játékhoz, mennyi plusz információt csepegtettek el az önfeledt szórakozás közben. Egy nagyon jól kitalált kezdő társasjáték is csak rövid időre szóló unaloműző, ha ti szülőként nem teszitek oda magatokat rendesen. Ez a bevásárlós játék pl. nagyon jól tud gyakoroltatni olyan fogalmakat, mint hogy mik azok a  tejtermékek, a hústermékek, vagy hogy mit lehet vásárolni illatszerboltban, zöldségesnél, gyümölcsösnél, hogy zöldség-e a banán stb. Egy 3 éves gyerkőcnél ez nagyon jó módszer játékos fogalmi tisztázásra. És ami általában egy társasjáték mellett szól már ilyen pici korban is, hogy türelmet és fegyelmet tanulnak közben játékosan. A közös játék csak úgy működik a szabályok elsajátítása után, ha van türelmük megvárni a többi játékos körét, akármennyire is kapkodni akarnak, vagy mindig ők pörgetni/lépni/dobni, látni fogják, hogy ez lehetetlen, hiszen akkor nincs értelme a játéknak. Ez is egy hosszú tanulási és gyakorlási folyamat, de fontos hozadéka lesz a mindennapi életben is.

Szóval ez a "Szép álmokat" társasjáték közös ajándék lesz a két gyerkőcünknek. Emellett a bölcsisünk Bogyó és Babóca lázban ég, így a meglévő repertoárunkat fogjuk néhány új kötettel bővíteni. Bár az ovisunk is ellapozgatja, úgy veszem észre, ő már kinőtt a Bartos Erika univerzumból, unja és kevesli ezeket a sztorikat, így ő nagylányosabb mesekönyveket kap.

Az idei karácsony egyébként a saját fegyelmezettségünkről is szól. Tanultunk a tavalyi évből: ennyit kapnak és nem többet. A család többi részéből annyi ajándék érkezik ugyanis Szenteste után a gyerekeknek, hogy értelmetlen az ingerküszöbüket rögtön az elején agyonvágni. Mindenki nagyon készül a karácsonyra, mindenkinek van favoritja, mindenki szeretné látni a csillogó gyerekszemeket, és mindenki meg is érdemli.

 

(Az illusztrációk a Keller&Mayer honlapjáról származnak.)