Imádom...
1. Hogy minden reggel a kuka mellé borítod a zaccot, mielőtt új kávét főznél, hogy amire kómásan nyúzottan kivergődök a konyháig, már friss kávé várjon az asztalon.
2. Hogy nincs olyan nap, amikor ne jegyeznéd meg, hogy nem vagyok már mai csirke, de így is én vagyok a mackónadrágok szindikráfordja meg dzsenniferlopeze, és hogy mindezt olyan rajongással a szemeidben teszed, mintha a múlt héten lett volna az a mintegy 8 évvel ezelőtti találkozó, ahol először arra gondoltam, hogy nekünk igazán szép és okos gyermekeink lehetnének egyszer.
3. Hogy irtó finom lekvárt főzöl, és csak időnként teszel megjegyzést arra, amikor lekváros ajkakkal osonok ki a kamrából, hogy gyanúsan fogyatkozik a lekvárállományunk.
4. Hogy a gyerekeket velem együtt neveled, gondozod, és nem csak ”segítesz” nekem.
5. Hogy őszintén azt gondolod, kemény dolog a gyerekekkel otthon lenni, és bármit megteszel egy hosszú munkanap után is azért, hogy fel tudjak lélegezni.
6. Hogy akkor is felkeltél hajnalonként vigaszt nyújtani nekem a második gyerkőccel való éjszakázások idején, mikor másnap munkába mentél, és bőven éjfél után feküdtél le, mert még egyet a biztonság kedvéért megpisiltetted a nagyobbik gyerkőcöt az éjszakai szobatisztaságra szoktatás keretében, ami egyébként egy jó nagy szívás.
7. Hogy gyakran úgy felforgatod a konyhát, mintha a 2 db 4 év alatti gyermekünk kalózkodott volna benn felügyelet nélkül, mert ilyenkor mindig valami szuperfinom kaja készül abban a tornádóövezetben.
8. Hogy olyan sokat főzöl, mégse tudod, hol a helye a kompótos tálaknak, és teljesen ötletszerűen mindig új és új meglepő helyeken bukkannak fel, amikor keresem őket.
9. Hogy mindig olyanokat mondasz a gyerekeknek, hogy nekik van a legszebb, legokosabb anyukájuk, meg olyanokat is, amik ugyanezt jelentik, de azért nem akarnám, hogy az oviban meg a bölcsiben elismételjék.
10. Hogy minden egyes nap erősen érzem melletted, semmi kétségem afelől, nincs még egy nálam irigylésre méltóbb fehérnép ezen a kerek világon.
